Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány 
|
|
|
|||||
|
Néhány gondolat a munkavédelem országos programjának
végrehajtásáról A szabványosítás helyzete
Magyarországon A munkavédelem országos programja és a munkavédelmi kutatás A Munkavédelem Országos Programjának hatása a munkavédelmi
képzési rendszer korszerűsítésére |
PUBLIKÁCIÓK Néhány gondolat a munkavédelem országos programjának
végrehajtásáról Pónyai
György (ügyvezető igazgató, MSZT): A
szabványosítás helyzete Magyarországon (PowerPoint dokumentum, kérem, várjon, amíg betöltődik!) A munkavédelem
országos programja és a munkavédelmi kutatás A Munkavédelem
Országos Programjának hatása vvv NÉHÁNY GONDOLAT A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJÁNAK VÉGREHAJTÁSÁRÓL A 2001. március végi
37. számú Magyar Közlöny a munkavédelmi szakmai közönség részére egy régen várt állami döntést
tett közzé. Ez a magas szintű, Országgyűlés által meghozott határozat (a
munkavédelem országos programjáról szóló 20/2001. (III. 30.) OGY hat., azaz
M.O.P.) alapvető reform kiindulópontja lesz a munkavédelemben, hiszen
annak minden összetevőjét, közreható, befolyásoló tényezőjét rendszerszerűen
érinti és mozgásba kívánja hozni. Röviden és vázlatosan – a teljesség igénye nélkül, hiszen
lapunkban az egyes részterületekről később még értekezünk – indokolt
áttekinteni a tartalommal, végrehajtással kapcsolatos főbb kérdéseket. 1.
A M.O.P. tartalma A M.O.P. három fő
szerkezeti elemből áll. Az első részben
mintegy első lépésként meghatározza a modern munkavédelem szakmai tartalmát
(szabályozási tárgyát), amely már kitér a hagyományos elemek mellett a munkaidő,
a munkaszervezés, a kiemelt („sérülékeny”) csoportok védelme, a munkahelyi
komfortérzet kérdéskörére is. A továbbiakban leírja a munkavédelem helyzetét
Magyarországon, kiemelve a megváltozott állami szerepvállalást, a baleseti és
betegségi mutatók alakulását, a tárgyi és személyi tényezőket. A leírás nem
nélkülözi a kritikai, szomorú megállapításokat (pl. a daganatos halálozásban
a WHO felé jelentő országok között az utolsó helyen állunk, illetve alacsony
az országban az általános biztonságtudat), annak ellenére, hogy a
szabályozási és szervezeti „felépítmény” lényegében EU-konformnak nevezhető. A második rész a
stratégiai alapelveket, fő irányokat rögzíti (pl. fenntartható fejlődés elve,
azaz a gazdasági, technológiai fejődés „ne egye meg”, ne zsákmányolja ki a
végletekig az emberi erőforrást). A harmadik rész
a M.O.P. érdeme, „velője”, azaz a konkrét feladatok számbavétele, keret
jellegű megfogalmazása. A főbb szakmai csoportok a következők: ·
az
önálló balesetbiztosítási ág létrehozása az egészség-biztosításból a
megelőzés, a rehabilitáció és a kompenzáció rendszerén ·
megteremteni
a nemzetközi (ILO, EU) és a belső jogrendszeri jogharmonizációt ·
biztosítani
a foglalkozás-egészségügy fejlesztését ·
megoldani
a munkavédelmi képzés és továbbképzés, menedzserképzés korszerűsítését
(felsőoktatási reform: önálló tantárgy legyen a munkavédelem, elsődiplomás
képzési lehetőséget kapjon, átjárható képzési fokokat kell biztosítani; a menedzserek biztosítási vonalon
„jutalmazott” bevonását a továbbképzésbe meg kell valósítani) ·
egyedi
módszereket alkalmazni egyes munkabiztonsági és munkaegészségügyi prioritások
kezelésére (pl. kémiai biztonság, építkezési munkahelyek) ·
hatékony
tájékoztatási és információs rendszert kialakítani, támogatni (különösen a
kis- és középvállalkozások, cégalakulások részére) ·
a
nemzetgazdasági és ágazati kutatásokat, fejlesztéseket segíteni,
összehangolni ·
hatékonyabbá
tenni az állami ellenőrzési rendszert (a nyilvántartás, a tárgyi feltételek,
a szakmai képzettség erősítésével) ·
fokozni
a munkavédelmi érdekképviselet partneri szerepét, erősíteni a munkahelyi
munkavédelmi képviselők működését ·
működő
pénzügyi forrásokat bevonni a munkavédelem fenti struktúrájú fejlesztésébe
(állami alapok, nemzetközi támogatások, erőforrás átcsoportosítások,
költségvetési tervezés) A M.O.P. mindemellett egy új munkáltatói attitűd kialakítását tűzi ki célként. Egy olyan
munkáltatóét, aki tud kalkulálni a balesetbiztosítás járulékterhe
kialakításában, akinek megéri a munkavédelmi beruházásért cserébe hosszabb
távon a csökkenő teherrel számolni, aki partnernek tekinti a munkavállalót a
jó munkahelyi komfortérzet megteremtésében, aki értelmesen használja az
információs rendszert, a pályázati lehetőségeket és a hatósági együttműködés
előnyeit. Természetesen mindezt nem önzetlenül, hanem a legálisan prosperáló,
hosszú távú működés nyeresége érdekében. 2.
A M.O.P. ütemezése A M.O.P. öt évre
szól, a feladatokat ez idő alatt kell végrehajtani, illetve működőképesen
beindítani. Nem elképzelhetetlen, hogy szükség lesz ez után egy „M.O.P. 2”-re
is (volt erre irányuló országgyűlési képviselői javaslat), de ilyen
kormányzati szándék jelenleg nincs. A végrehajtás szakaszosan, évekre lebontva történik, azaz a Kormány minden évben – kormányhatározati formában – megállapítja a
tárgyévi ütemezést, megjelölve a felelősöket, a pénzügyi forrásokat, a
konkrét feladatokat, célokat, várható eredményeket. Az első kormányhatározat
javaslatát 2002. júniusában kell a Kormány elé terjesztenie a két
miniszternek (szociális és családügyi, egészségügyi), ami a 2003. évre
szólna. Az ötödik esztendőt követően, tehát 2008-ban beszámoló jelentésben kell összegezni
az Országgyűlés részére a M.O.P. teljesítésének helyzetét („zárszámadás”),
felvázolva a további lépések szükségességét is. 3. A M.O.P. végrehajtásának szervezeti keretei Látjuk tehát, hogy a feladatok összetettsége, más
kormányzati programokkal (népegészségügy, társadalombiztosítási változások)
való összefüggése, a pénzügyi-költségvetési tervezhetőség igényli, hogy – az
OGY határozat 2. pontja alapján – a
Kormány éves intézkedési és ütemtervet dolgozzon ki a feladatok,
célkitűzések, kormányzati felelősök és a szükséges eszközök, források
részletes, tárgyévi meghatározása érdekében. Az éves intézkedései tervek (kormányhatározatok)
előkészítése több tárca szakmai kompetenciáját érinti, kiemelten a munkavédelem két fő kormányzati
felelőséét, a Szociális és Családügyi Minisztériumét és az Egészségügyi
Minisztériumét. A nélkülözhetetlen és operatív együttműködés, szakmai
összehangolás állandó szervezeti
kereteket igényel, nevezetesen a magyar közjogi gyakorlatban kialakult
tárcaközi bizottsági formát. Az előterjesztők koncepciója szerint ennek
létrehozását tervezi elrendelni el a Kormány – amennyiben az erre vonatozó
javaslat elfogadásra talál -, meghatározva az így létrehozandó Munkavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság szükséges összetételét,
feladat- és hatáskörét, működési feltételeit. Az elképzelések és a
más jogterületeken kialakult gyakorlat alapján a következő optimális megoldás
vázolható fel a tárcaközi bizottság szerepét illetően. A Tárcaközi Bizottság fő feladatköre a tárgyévi ütemtervek
előkészítésében való érdemi közreműködés, a szakmai koordináció biztosítása,
az előterjesztők (SZCSM, EüM) szakmai segítése lenne. A Tárcaközi Bizottság
működésének részletes szabályait saját ügyrendje, ütemterve tartalmazza. A
Tárcaközi Bizottság feladataival és működésével kapcsolatos szervezési és
adminisztratív teendőket a Szociális és Családügyi Minisztérium – az OMMF
bevonásával – látná el. A pénzügyi feltételeket az SZCSM és az EüM
költségvetésében kell tervezni és biztosítani. A Bizottság munkáját a Program témacsoportjainak
megfelelően alakított szakbizottságok alapoznák
meg egyes részfeladatokat illetően (ilyen lehet pl. az oktatás,
balesetbiztosítás, foglalkozás-egészségügy, hatósági munka,
kutatás-fejlesztés, információ területe), amelyekben az érintett
közigazgatási szervek (pl. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat,
Magyar Bányászati Hivatal, Műszaki-Biztonsági Főfelügyelet, Országos
Egészségbiztosítási Pénztár), szakmai szervezetek és érdek-képviseletek
vezetői, illetve írásos megbízás alapján állásfoglalásra jogosult képviselői
vennének részt. A szakbizottságok más tagokat, szervezetek képviselőit
tanácskozási joggal bevonhatnak, illetve szükség szerint külső (független)
szakértőket vehetnek igénybe A Bizottság az állami szervek mellett bevonná a társadalmi
partnereket (pl. Országos Munkaügyi Tanács Munkavédelmi Bizottsága), a
szakmai civil szférát, kamarákat is az előkészítő tevékenységbe. A Bizottság
összetétele tükrözi
a munkavédelemre hatással bíró fő kormányzati tényezőket, tárcákat: EüM, GM,
KM, MEH, OM, PM, SZCSM, OMMF. A Tárcaközi Bizottság munkája a tárgyévi ütemtervekben,
jogalkotási és intézkedési javaslatokban realizálódna, egyebekben figyelemmel
kísérné a korábbi ütemtervek végrehajtását, és közreműködne a Program
lezárásában, az összegző értékelés, beszámoló kialakításában is. Munkája
lényegében ekkor érne véget. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem mozoghat „légüres térben” az állami és civil
szférában, hanem szakmai segítségre, együttműködésre szorul. Ezért indokolt,
hogy a kormányhatározat felhívja a nem nevesített minisztériumok, országos
hatáskörű szervek, központi hivatalok vezetőit, hogy a Tárcaközi Bizottságot
munkájában támogassák, jogszabály-előkészítési tevékenységük, intézkedéseik
során kellő időben nyújtsanak tájékoztatást, ha azok érintik a Program végrehajtását.
Egyúttal fel kell kérni az érintett szakmai érdekképviseleti szerveket,
szövetségeket, egyesületeket, a tömegtájékoztató szerveket, hogy lehetőség
szerint segítsék a Tárcaközi Bizottság tevékenységét. Dr Varga László OMMF főosztályvezető ¨¨¨ A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJA
ÉS A MUNKAVÉDELMI KUTATÁS A Munkavédelem Országos Programja (MOP) megállapítja, hogy
a munkavédelem nem korlátozódik a munkahelyi balesetek és egészségkárosodások
megelőzésére. helye és szerepe van már a munkaeszközök és munkahelyek
megtervezésénél, kialakításánál. Másfelől kiterjed általánosságban a dogozó
ember jó közérzetére: életünk jelentős részét munkahelyen töltjük, ezért a
munkavégzéssel összefüggő testi és lelki közérzet alapvető jelentőségű. Ebből
következik, hogy a munkavédelem minden eleme a megelőzést szolgálja, ez
vonatkozik a munkavédelmi kutatásra is. A MOP a stratégiai főirányok között, a stratégiai cél
eléréséhez szükségesnek ítéli, többek között, a műszaki, gazdasági,
társadalmi változásokkal a munka világában megjelenő új veszélyek, ártalmak
feltárását és megelőzését. A célok megvalósítását szolgáló feladatok közé sorolja a
munkabiztonsági és munkaegészségügyi kutatások intézményi kapacitásának
megerősítését, a foglalkozási betegségek megelőzésére irányuló rövid és
középtávú munkavédelmi kutatási programok megindítását. A MOP, a feladatok gyakorlati megvalósításához
szükségesnek ítéli, többek között, a munkavédelmi célú kutatások,
fejlesztések állami erőforrásokkal történő támogatását. A munkavédelmi kutatás célja, új ismeretek megszerzése és
azok gyakorlati alkalmazásának elősegítése a munkahelyi balesetek és
egészségkárosodások megelőzése, a munkaeszközök és munkahelyek megtervezése
és kialakítása, valamint a dolgozó ember jó testi és lelki közérzetének
megteremtése területén. Számos kutatás bizonyította, hogy a megelőzés,
egyrészről, hosszú távon, mindig olcsóbb, mint a nem megfelelő
munkakörülmények következményeinek finanszírozása, másrészről a megelőzés
hatékonysága függ a megszerzett új ismeretek mennyiségétől és minőségétől. Figyelembe véve a magyarországi műszaki, gazdasági és
társadalmi változásokat, az alábbiakban, a teljességre való törekvés igénye
nélkül, kísérletet teszek azoknak a témaköröknek, egyfajta csoportosítás
szerinti (természetesen lehet másfajta is) felsorolására, amelyek területén
szükség lehet (van) új ismeretek megszerzésére. Társadalom és munkaszervezet Munkavégzési formák
változása q
Távmunka q
Otthoni
munkavégzés q
Részmunkaidő q
Önfoglalkoztatás q
Alvállalkozói
munka q
Alternatív
munkabeosztás, műszakos munka q
Kis-és
középvállalatok q
Rugalmas
munkaidő Munkaerő
összetételének változása q
Idős
alkalmazottak q
A
nemekkel kapcsolatos kérdések A különösen
veszélyeztetett csoportok q
Fiatalok q
Csökkent
munkaképességűek q
Terhes
anyák A munkavédelem
közgazdasági vonatkozásai q
A
munkavédelemmel kapcsolatos költségek elemzése, a balesetek és megbetegedések
költségei q
Költség
/ haszon elemzések q
Ösztönzők Irányítás és technológia Egészséges és
biztonságos termelés és termék q
Új,
biztonságos termékek, módszerek, folyamatok és berendezések q
Veszélyes
anyagok helyettesítése veszélytelennel q
Toxikus
és/vagy veszélyes anyagok q
Rákkeltő
anyagok q
Neurotoxikus
anyagok q
Allergének q
Ezen
anyagok kockázatértékelése q
Elektromos
berendezések biztonsága q
Gépek
és üzemek biztonsága, a működéssel, javítással és karbantartással kapcsolatos
kockázatok q
Munkavédelem
az építőiparban q
Hulladékkezelés A munkavédelem
irányítása q
Kockázatértékelés q
Kockázatkommunikáció q
A
Mebír és tanúsítása valamint integrálása más irányítási rendszerekbe q
Kockázatkezelés
a kis-és középvállalatoknál q
Baleset
megelőzés q
A
foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás módszereinek fejlesztése q
Irányítás
és munkásrészvétel q
A
jó gyakorlat felmérése és terjesztése q
A
munkavédelem közgazdasági vonatkozásai vállalati szinten q
Képzési,
továbbképzési módszerek fejlesztése q
Új
stratégiák kidolgozása a megelőzés és ellenőrzés területén A munkakörnyezet hatása az egészségre Kockázatok a
munkakörnyezetben q
Pszichoszociális
kockázati tényezők q
Stresszhatások q
Munkaszervezet q
Munkaterhelés q
Monoton
munka q
Ezen
tényezők kockázatának értékelése Ergonómiai kockázati
tényezők q
Nehéz
terhek emelése q
Ismétlődő
mozdulatok q
Monoton
munka q
Kézi
munkavégzés q
Kényelmetlen
testhelyzet q
Képernyős
munkahelyek q
Munkahelyek
és eszközök tervezése q
Ezen
tényezőkkel kapcsolatos kockázatok elemzése Biztonság q
A
gépek biztonsági színvonalával kapcsolatos kockázati tényezők q
Nagy
ipari balestek q
Technológiai
rendszerek összetettségével kapcsolatos kockázatok q
A
biztonság emberi tényezői q
Kémiai
kockázati tényezők Toxikus/veszélyes
vegyi anyagok q
Rákkeltő
anyagok q
Genotoxikus
és mutagén anyagok q
Neurotoxikus
anyagok q
Irritáló
anyagok q
Légzésszerveket
és bőrt károsító anyagok q
A
reprodukáló rendszert károsító anyagok Fizikai kockázati
tényezők q
Zaj q
Rezgés q
Munkahelyi
légállapotok q
Megvilágítás q
Magas/alacsony
hőmérséklet q
Elektromos
és mágneses terek q
Rádiófrekvenciás
sugárzás q
Infravörös
sugárzás q
Ionizáló
sugárzás q
Tűz,
robbanás Biológiai kockázati
tényezők q
Vírusok Egészségkárosodások q
Foglalkozási
balesetek q
Foglalkozási
és foglalkozással összefüggő megbetegedések, melyeket okozhatnak a: pszichoszociális ergonómiai kémiai fizikai biológiai kombinált kockázati tényezők A felsorolt témák közül a munkavédelem közgazdasági vonatkozásait emelem ki, amellyel
kapcsolatban a kutatások az alábbi kérdésekre adhatnak pozitív vagy negatív
választ: Foglalkozási baleset
és betegség, mint gazdasági tényezők, néhány főbb kérdés. Hogyan lehet megelőzni vagy csökkenteni a balesetekkel és
betegségekkel kapcsolatos károkat és költségeket? A szabad piaci szabályozás jobb munkavédelmi helyzetet
eredményez? Ha ez így van, milyen körülmények között és mely szektorok
vagy szakmák profitálnak ebből a legtöbbet? Mit lehet tenni azért, hogy a vállalatok felismerjék
ezeket a költségeket? Mire terjedhet ki a társadalombiztosítási rendszer, az
ösztönző rendszer és a törvénykezés? Milyen szintű az ismeret és a tapasztalat? Munkavédelmi
rendszerek nemzetközi összehasonlítása Milyen a jelenlegi nemzeti program, szabályozás és a
társadalombiztosítási rendszer? Melyek a nemzeti program és a társadalombiztosítási
rendszerek különösen erős és gyenge pontjai? Mit tanulhatnak egymástól a különböző országok? A munkavédelem hatása
a gazdaságra A munkavédelemre vonatkozó szabályozás milyen pozitív és
negatív hatást eredményez a gazdaságban? A költség-haszon elemzés legújabb eredményei, a
törvénykezés hatása a költségekre és a gazdaságra. A legújabb eredmények erős és gyenge pontjai, hogyan
lehetséges a módszerek fejlesztése? Gazdasági ösztönzők:
egy új, előretekintő megközelítés. Milyen ösztönző rendszerek vannak a gyakorlatban? Hogyan lehet tökéletesíteni ezeket a rendszereket? Milyen következtetések adódnak a munkaadók, a
szakszervezetek, a programkészítők és a biztosító társaságok szempontjából? A munkavédelem, mint
a versenyképesség egy tényezője. A jó munkavédelmi helyzet hogyan javítja a
versenyképességet? Hogyan lehet minősíteni a munkavédelem hatását a
versenyképességre? Milyen bizonyítékok és példák állnak rendelkezésre abban a
vonatkozásban, hogy a munkavédelem javítja a versenyképességet? A stressz
megelőzésének költsége és haszna. Milyen helyet foglal el az alkalmazottak értékrendjében a
stresszmegelőzés? Melyek a költség-haszon elemzés relevanciái, módszerei és
problémái vállalati szinten? Hogyan lehet tökéletesíteni a költség-haszon elemzés
értékelését vállalati szinten? Az egészség javításának előnyei: üzleti marketing Melyek a munkahelyi egészségjavítás elvi előnyei? Melyek azok az érvek, amelyek alátámasztják, hogy a
költség-haszon elemzés hozzájárul a munkahelyi egészségjavítás marketingjének
sikeresebbé tételéhez a vállalatoknál? Melyik megközelítés ajánlja a legjobb perspektívát a
munkahelyi egészségjavítás sikeres marketingjéhez a vállalatoknál? Vállalati döntések a
munkavédelemről: gazdasági hatás Milyen eszközök állnak rendelkezésre a gyakorlatban,
melyek a tapasztalatok a közgazdasági értékelési módszerek alkalmazása
vonatkozásában? Vannak-e a gyakorlat igényeinek megfelelő eszközök, az
eszközök alkalmazásával megfelelő választ kapunk-e? A munkavédelmi szolgáltatások költség hatékonysága, különösen a kis-és
középvállalatok vonatkozásában. A munkavédelmi szolgáltatások és a
jelenlegi technológia piac kielégítik-e a vállalatok igényeit? Melyek a jelenlegi tendenciák a
munkavédelmi szolgáltatások területén? Milyen a kis-és középvállalkozások
helyzete? Költség/haszon modellek. Melyek a költség-haszon elemzés
kulcselemei a munkavédelem szempontjából? Melyek a metodológia gyenge pontjai
és milyen lehetőségek vannak ezek kiküszöbölésére? Melyek a metodológia határai és
korlátai? A jelenlegi metodológia kielégíti-e a programkészítés
követelményeit és támogatja e a munkavédelem társadalmi elismertségét? Magyarországon, a modern munkavédelem értelmezésének
tükrében, igen kevés adat áll rendelkezésre a munkakörülmények aktuális
állapotának megítéléséhez (hagyományosan természetesen rendelkezésre állnak
statisztikák). A MOP, a célok megvalósítását szolgáló feladatok között, több
helyen úgy fogalmaz, hogy "Csökkenteni kell…", Fokozni kell…",
"Javítani kell…". Ezekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, van-e
módszer (tudományosan megalapozott) a csökkenés, a fokozás, a javulás
mértékének mérésére? Ha van, az a gyakorlatban hogyan alkalmazható? Szükség
van-e új módszerek kidolgozására, melyek alkalmazásával egyre pontosabban
megítélhető a munkakörülmények aktuális állapota és ennek figyelembe
vételével javítható a munkavédelemmel kapcsolatos döntések hatékonysága? Természetesen a fentebb felsorolt témakörökkel és
kérdésekkel kapcsolatban, hagyományos és elektronikus úton nagyon sok
információhoz hozzá lehet jutni, de szükség van azok értésére, értelmezésére,
kritizálására, adaptálására, ami igényli, hogy jól képzett, nyelveket beszélő
szakembereknek lehetőségük legyen munkavédelemmel kapcsolatos kutatással
foglalkozni, eredményeket elérni, figyelemmel kísérni a hazai és nemzetközi
kutatási eredményeket és elősegíteni a kutatási eredmények gyakorlati
alkalmazását. Dr.Molnár Jenő igazgató Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány ¨¨¨ A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJÁNAK HATÁSA I. bevezetés Egyetértve Dr.
Varga László cikkével, a szerző is megerősíti, hogy a munkavédelmi szakma már
régóta várta, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (1)
bekezdés értelmében az álla kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség
megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos
programját. Az Munkavédelem
Országos Programjának 5. fejezete a célok megvalósítását szolgáló feladatokat
fogalmazta meg és az 5.6 pont kimondja, hogy „Intézkedéseket kell tenni a munkavédelmi képzés rendszerének
korszerűsítésére”. A korszerűsítés
során – többek között – –
ki kell alakítani a munkavédelmi középfokú, illetve
felsőfokú szakemberek iskolai jellegű képzési rendszerét, amely az általános,
illetve a középiskola után lehetőséget ad a szakirányú graduális végzettség
megszerzésére, felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát, –
változatlanul meg kell hagyni a posztgraduális képzési
lehetőségeket, megtisztítva azok profilját, felülvizsgálva a munkavédelmi
ismeretanyagát, –
ki kell alakítani annak lehetőségét, hogy a középfokú
végzettséggel és kiemelkedő szakmai tapasztalattal rendelkezők megfelelő
követelmények tejesítése esetén felsőfokú szakirányú végzettséget szerezhessenek, –
támogatni kell a munkavédelmi és a
foglalkozás-egészségügyi szakemberek továbbképzését. Ahhoz, hogy a korszerűsítést megértsük
érdemes áttekinteni a munkavédelmi szakemberképzés múltját és jelenét. Magyarországon a munkavédelmi szakemberképzés 1959-ben,
szakszervezeti kezdeményezésre indult meg, tekintettel arra a tényre, hogy a
munkavédelem irányítása és ellenőrzése 1950 óta szakszervezeti feladat volt.
Az 1028/1959. (VIII.27.) Kormány sz. határozattal megalapított SZOT Felsőfokú
Munkavédelmi Tanfolyamon (FMT) mintegy száz fő kezdte meg az első évfolyamon
a tanulmányait, akiket – a jogutód intézetek hallgatóit is beszámítva –
napjainkig mintegy húszezer további személy követett. A képzést – esetenként
a képző intézményt is – az elmúlt évtizedek során – nemegyszer
ellentmondásokat is hordozóan – számos jogszabály szabályozta. Az anyagban
ezekre a napjainkig ható gondokra is igyekszünk majd kitérni. II.
a
szot fmt-től az omkt kft-ig
A 42 éve
minisztertanácsi határozattal megalakult SZOT Felsőfokú Munkavédelmi
Tanfolyam 1976-ban SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézetté, 1984-ben pedig –
a munkavédelem állami irányításával egyidejűleg – Országos Munkavédelmi Képző
és Továbbképző Intézetté (OMKTI) alakult át. A cég a rendszerváltást követően
1997-ben nyerte el mai gazdálkodási formáját. Jelenleg a szociális és
családügyi miniszter egyszemélyi
alapítói és tulajdonosi felelősségével, mint Országos Munkavédelmi Képző és
Továbbképző Kft. működik az
intézmény. A kezdeti
időszakban a képzés kétszintű volt, az okleveles mérnökök szakmérnöki
oklevelet, míg a technikusi alapképzettségűek szaktechnikusi oklevelet
nyerhettek el. 1976-ban a munkavédelmi szakemberképzésben elért eredmények
elismeréseként átszervezésre került az Intézet és egyidejűleg változtak a
képzési formák is. Továbbfejlesztve a képzést, megszüntetésre került a
szaktechnikusi tagozat, helyére a munkavédelmi üzemmérnökképzés lépett.
Emellett az oktatás kiegészült a középfokú képzéssel is, amelynek keretében
1976-1983 között munkavédelmi technikusokat, 1983-tól középfokú munkavédelmi
szakképesítésűeket, 1995-től először középfokú, később – jelző nélkül –
munkavédelmi technikusokat bocsátott, illetve bocsát ki az intézmény. 1976-ban minisztertanácsi
rendelettel az 1968 óta a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szervezésében folyó
mezőgazdasági munkavédelmi szakemberképzés is integrálódott a SZOT MvTI-ben
folyó szakképzésbe, kihelyezett tagozatként. 1985-ben újabb
tagozatokon indult meg az oktatás. Ekkortól kezdődően szerezhettek az
Intézetben felsőfokú munkavédelmi szakképzettséget bizonyító oklevelet
illetve bizonyítványt azok, akik nem műszaki jellegű egyetemi, illetve
főiskolai végzettséggel jelentkeztek hallgatónak. Az elmúlt több mint
négy évtized során felsőfokú munkavédelmi szakképzés az OMKTK-ban és
jogelődeiben, valamint kihelyezett tagozaton a Gödöllői Agrártudományi
Egyetemen, egy esetben pedig a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán,
középfokú képzés az Intézetben és kihelyezett tagozatokon Budapesten,
Győrött, Szombathelyen, Kaposvárott, Székesfehérváron, Pécsett, Szegeden,
Debrecenben, Miskolcon illetve egyes intézményekben pl. HM, BM TOP, BV, VPOP
stb. is folyt. Jelenleg vidéki kihelyezett képzések a jelentkezők viszonylag
kisebb létszáma miatt nem indulnak. III.
A
munkavédelmi szakképzést és a munkavédelmi szakképesítést szabályozó
jogszabályok. A SZOT FMT alapításától kezdődően számos
jogszabály szabályozta a munkavédelmi szakképzést, az oktatási intézményt és
az elnyerhető szakképesítési szinteket. 1. Jogszabály 1028/1959. (VIII.27.) Korm. sz.
határozat a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam létesítéséről. Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik: -
munkavédelmi
szakmérnök – felsőfokú -
munkavédelmi
szaktechnikus – szakmai felsőfokú 2. Jogszabály 1013/1976. (V.15.) MT. sz.
határozat a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam Munkavédelmi Továbbképző
Intézetté történő átszervezéséről Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik: -
munkavédelmi
szakmérnök – felsőfokú -
munkavédelmi
üzemmérnök – felsőfokú -
munkavédelmi
technikus - középfokú 3. Jogszabály 37/1982. (VIII.25.) MT sz. rendelet
a munkavédelmi szakképzésről és továbbképzésről Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik: -
munkavédelmi
szakmérnök – felsőfokú -
munkavédelmi
üzemmérnök – felsőfokú -
felsőfokú
egyetemi – felsőfokú -
felsőfokú
főiskolai – felsőfokú -
középfokú
munkavédelmi szakképesítésű - középfokú 4/a. Jogszabály 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet az
Országos Képzési Jegyzékről Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik: - középfokú munkavédelmi technikus -
középfokú - felsőfokú munkavédelmi
szaktechnikus – szakmai felsőfokú - felsőfokú munkavédelmi menedzser –
felsőfokú (képzés nem indult) 4/b. Jogszabály 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelete az
Országos Képzési Jegyzékről (módosítva: 1997. I. 6.) Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik:
- munkavédelmi technikus – középfok -
munkavédelmi
menedzser – felsőfokú (képzés nem indult)
5. Jogszabály 8/1999. (II. 1. ) OM rendelet a
műszaki felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési
követelményeiről Elnyerhető munkavédelmi szakképesítések és szintjeik: - egyetemi szakmérnök, munkavédelmi
szakon – felsőfokú - munkavédelmi szakember – felsőfokú Megjegyzés: Ezen képzés keretében oklevelek
első ízben 2003 májusában kerülnek kiadásra. IV.
A jelenleg
folyó oktatásokban megszerezhető munka-védelmi szakképesítések A 2000/2001-es tanévben a sikeresen
záróvizsgázó hallgatók az alábbi munkavédelmi szakképesítéseket nyerhetik el:
1. Felsőfokú szakképesítés Elnyerhető munkavédelmi szakképesítés
-
okleveles
munkavédelmi szakmérnök -
munkavédelmi
szakmérnök -
felsőfokú
munkavédelmi szakképesítő A kiadásra kerülő okmány: -
oklevél. 2. Középfokú szakképesítés Elnyerhető munkavédelmi szakképesítés
-
munkavédelmi
technikus A kiadásra kerülő okmány: -
bizonyítvány. V.
A
munkavédelmi SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSi irányai összhangban a munkavédelem
országos program célkitűzéseivel
1. Felsőfokú munkavédelmi szakképzés a felsőfokú munkavédelmi
szakképzésben az utolsó tantervreformot 1996-ban hajtotta végre az OMKT Kft.
melynek eredményeképpen a képzést – a BME Közlekedésmérnöki Karának a
szakképzései sorában – az Oktatási Minisztérium Akkreditációs Bizottsága
1998-ban akkreditálta. Az eljárást
követően hatályba lépett 8/1999. (II.1.) OM sz. rendelet alapján első ízben a
2000/2001-es tanévben indult meg a képzés. Az akkreditáció 8 éves időtartamra szól, ezen
időszakon belül a hivatkozott jogszabály előírásait figyelembe véve kell a
felsőfokú munkavédelmi szakképzést folytatni, változás tehát nem várható. A felsőfokú munkavédelmi
szakképzések sorába tartozik a
munkavédelmi menedzserképzés is, amely képzést jelentkezők hiányában még
soha nem sikerült megindítani. Várható, hogy emiatt a képzés az OKJ-ből
törlésre kerül. Ennek érthető és magyarázható oka, hogy ha valaki választhat
az 5 féléves oklevelet adó képzés és a 4 féléves bizonyítványt adó OKJ képzés
között, akkor egyértelműen az előbbit választja. A jelenlegi munkavédelmi
szakképzési rendszer nem konform az Európai Uniós gyakorlattal, ugyanis
hiányzik a szakmai felsőfokot nyújtó képzési forma. Oktatási intézményünk
koordinálásával egyetemi, főiskolai és munkavédelmi szakemberek jelenleg
dolgozzák ki a munkavédelmi mérnökasszisztens, munkabiztonság szakirányú
képesítést adó képzés feltétel rendszerét. A képzés az akkreditált iskolai
rendszerű felsőfokú szakképzésekre vonatkozó jogszabályok által előírtak
szerint fog indulni, a képesítés graduális és posztgraduális
oktatási formában egyaránt megszerezhető lesz. A képzés megindításával a
munkavédelmi szakképzés kezdetektől fennálló néhány alapvető gondja is
várhatóan megoldódik: a.) először lesz megszerezhető
Magyarországon felsőfokú munkavédelmi szakképesítés graduális képzés keretében; b.) a jelenlegi feltételekhez képest
lényegesen kedvezőbben szerezhetnek
szakmai felsőfokú munkavédelmi szakképesítést középfokú iskolai végzettségű személyek (a képzési időt tekintve
9 félév helyett 4 félév alatt); c.) a posztgraduális képzésben
résztvevők – amennyiben később a főiskolai diplomát is meg akarják szerezni –
továbbtanulásuk során a megszerzett kredit pontjaikat beszámítják, így kedvezményezetten végezhetik el a főiskolát. A képzést az OMKTK a Budapesti
Műszaki Főiskolával együttműködve, a szükséges akkreditációs eljárást
követően, várhatóan a 2003/2004-es tanévtől kezdődően tervezi megindítani. 2. Középfokú munkavédelmi szakképzés A középfokú munkavédelmi szakképzésben
várhatóan a jelenlegi formájában
(OKJ szerint) marad meg a munkavédelmi technikusképzés. Az Európai Unióhoz
való csatlakozás miatti jogszabály változások, új szabványok bevezetése, a
munkavédelmi tevékenység átalakulása miatt feltétlen szükségessé vált
ugyanekkor a képzési követelmények és a szakmai vizsgakérdések jelentős korszerűsítése, melyet a
6/1994. (VIII. 31.) MüM rendeletet
módosítását követően lehet majd elvégezni, a képzési intézmények
bevonásával. A korszerűsítés során foglalkozni
kell a jelenlegi gyakorlat hiányosságainak megszüntetésével, amely azonos
képesítést ad jelentősen eltérő képzési- és követelmény szint ellenére.
Gondolok itt a képzés jogosultságának megszerzésére, a személyi és tárgyi
feltételek teljesülésére, az egységes és korszerű tematikára és óraszámra, a
jegyzetellátásra, a záróvizsga színvonalára stb. Cikkemben természetszerűleg nem
foglalkoztam a biztonságtechnikai mérnök képzéssel, amelynek keretében a
hallgatók számára a munkavédelmi szakismereteknek csak egy nagyon szűk
területe kerül ismertetésre és számonkérésre és ezért a végzettséget
munkavédelmi szakképesítésként nem lehet elismerni. Ugyancsak nem tértem ki a
biztonságszervezői képzésre, amelynek során mintegy 40 órában foglalkoznak
munkavédelmi ismeretek oktatásával, és ennek ellenére e végzettség a 16/1999.
(VII.8.) MKM rendelet értelmében középfokú munkavédelmi szakképesítést
igénylő munkakör betöltésére is jogosultságot ad. A szerző véleménye szerint ezeket a
képzési formákat is érdemes újragondolni a korszerűsítés kapcsán. Dr. Váró György igazgató Országos Munkavédelmi Képző és
Továbbképző Kft. ¨¨¨ (A Munkavédelem és Biztonságtechnika c. folyóiratban
folytatólagosan olvashatók a kommentárok egy-egy szakterületre vonatkozóan
[oktatás, balesetbiztosítás, foglalkozás-egészségügy, kutatás-fejlesztés,
munkavédelmi képviselet, hatósági munka stb.]. [A szerk. megjegyzése.]) A folyóiratról és az előfizetésről
tájékoztató olvasható, és megrendelőlap is kinyomtatható a Folyóiratok
oldalon |
|||||