Dr. Béleczki Lajos*
(*Fodor József OKK)
A kézi tehermozgatás
szabályai
Összefoglaló
A kézi
tehermozgatás a munka világában napjainkban is gyakori tevékenység, amely
elsősorban a gerinc megbetegedését okozhatja.
Szükség van a
tehermozgatás kockázatát csökkentő megelőző intézkedésekre.
Szerző erre
hívja fel a figyelmet a hatályos jogszabály előírásait szem előtt tartva.
Summary
Manual handling of loads wich may cause
injury mainly to the spine, is still a prevalent activity in the world of work.
Preventive measures are necessary to
reduce the risks of handling loads.
The author calls attention on this
issue, taking into account the effective.
A kézi
tehermozgatás a nemzetgazdaság számos területén – így az építőiparban,
építőanyag-iparban, bányászatban, kohászatban, mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban,
egészségügyben, kereskedelemben ‑ a tevékenység lényeges eleme. Ezért fontos
az egészségügyi miniszter „az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi
tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről” szóló 25/1998
(XII.27.) EüM rendeletének ismerete.
E rendeletet
a 78/2003 (XII. 23.) ESzCsM rendelet módosította. A módosítás egyrészt a „kézi
tehermozgatás” fogalmát kiterjesztette (korábban a jogszabály csak a 10 kp-nál
nagyobb súlyú terhekre vonatkozott), másrészt előírta a munkáltatók számára a
munkavállalók, illetve azok képviselői tájékoztatását, oktatását és a velük
történő konzultációt is a rendelet hatálya alá tartozó tevékenységekkel
kapcsolatosan.
A rendelet célja a munkavállalók munkahelyi
egészségvédelmének biztosítása, az egészségkárosodások (elsősorban a hátsérülések)
megelőzése, amely a munkáltatóra, a munkavállalókra meghatározott feladatokat
ró.
A rendelet hatálya ugyanis azokra a munkáltatókra
terjed ki, akik szervezett munkavégzés keretében munkavállalókat foglalkoztatnak,
valamint azokra a munkavállalókra, akik ilyen tevékenységet folytatnak.
A jogszabály
meghatározza a kézi tehermozgatás
fogalmát, mint
„olyan terhek, egy vagy több munkavállaló által történő
szállítása, tartása - beleértve azok felemelését, levételét letevését, tolását,
húzását, továbbítását vagy mozgatását -, amelyek jellemző tulajdonságaik vagy a
kedvezőtlen ergonómiai feltételek miatt a munkavállalóknak – különösen –
hátsérülést okozhatnak”;
továbbá a hátsérülés fogalmát is. E szerint
„elsősorban a gerinc és a mellette lévő lágyrészek sérülése
(húzódása, szakadása, bevérzése), valamint tartósan fennmaradó kóros állapotot
okozó betegségének kialakulása”.
Megjegyzendő,
hogy a kézi tehermozgatás nem zárja ki a segédeszközök (kötelek, hevederek,
görgők,emelőrudak) használatát; a hátsérülés fogalmába pedig azok a
megbetegedések is beletartoznak, amelyek a balesetszerű esemény
következményeként jönnek létre.
A jogszabály
szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat gondoskodik az
abban foglaltak végrehajtásának ellenőrzéséről.
Jelen
kiadvány a munkavállalók és munkaadók tájékoztatása mellett, az ellenőrzések
elősegítését is szolgálja.
Elsősorban
tisztázandó, hogy miért „elsősorban” a hátsérülések kockázatát emeli ki a
jogszabály az egyéb lehetőségek közül. A magyarázat a gerinc felépítésében keresendő.
A gerinc a csigolyákból, a keresztcsontból, és a farkcsontból
áll.
A csigolyák a gerinc mozgató részét alkotják; a keresztcsont
és a farkcsont merev és összecsontosodott csigolyákból alakult ki. A
csigolyákat egymással a porckorongok, szalagok és izületek kapcsolják össze.
A gerinc görbületei közül előre domborult a nyaki és ágyéki,
hátrafelé domborult a háti és a keresztcsonti szakasz(1. ábra).
1. ábra
A gerinc görbületei
A
legjentősebb görbület az ágyéki szakaszon található, amely az emberré válás
folyamán a kétlábra-állás következtében alakult ki.
A gerinc
legsérülékenyebb részét a porckorongok képezik.
A csigolya
közti porckorongok a gerinc hosszának mintegy negyedét teszik ki. Két részből
állnak: külső rostos porcból álló gyűrű, amely belső, kocsonyás magot fog
közre.
A
porckorongok a terhelés hatására kissé összenyomódnak, de ezek a kis
elmozdulások összességében a gerinc jelentős, különböző irányú mozgását
eredményezik.
Összességében
megállapítható, hogy a gerinc sérülékeny volta elsősorban a csigolyák közti
porckorongok károsodásában keresendő, amelynek következtében a gerinc
stabilitása csökken és következményes stabilizáló folyamatok alakulnak ki (pl.
csőrképződés a csigolyákon).
A leírt folyamatok
a kor előrehaladtával mindenkinél kialakulhatnak, a leggyakoribb degeneratív
megbetegedések közé tartoznak. Ezért nehéz a foglalkozási eredet igazolása.
A kézi
tehermozgatásból származó hátsérülések elsősorban a munkavégzés okozta megterhelésből származnak. E megterhelések közül
legjelentősebb a fizikai megterhelés, ezen belül is a nehéz fizikai munka, valamint a különböző
kényszertartások (pl. vállon vitt teher esetében).
Tehermozgatásnál
a porckorongokra nehezedő nyomás ‑ amelyet álló testhelyzetben csupán a
felsőtest súlya képvisel ‑ megsokszorozódik.(2.ábra)
2. ábra
Egyenes hátú és hajlott
hátú testtartás esetén 50 kp emelése során jelentkező statikus terhelések (a
törzs előredőlésének szöge 45°)
D: nyomás;
Z: húzás; R: a kerületen jelentkező húzó feszültség kg/cm2;
P: a porckorongra nehezedő teljes terhelés kg
(Munkaegészségügyi
és Munkavédelmi Enciklopédiából OMIKK Bp. 1989)
Az ábrán látható, hogy egyenes háttal
történő emelésnél jelentős nyomás (400kg) nehezedik az ágyéki porckorongokra,
amely a porckorong felületére egyenletesen hat, míg helytelen emelésnél a
nyomás is nő (500kg) és a porckorongokon egyenlőtlen terhelés érvényesül, sőt
húzóerő is fellép.
A jogszabály
átolvasásakor szembetűnő lehet, hogy súlynormákat, súlyhatárokat nem tartalmaz.
Ez a korszerű foglalkozás-egészségügyi szemléletet tükrözi, melynek lényege a
megterhelés‑igénybevétel helyes értelmezése.
Megterhelés
alatt minden olyan hatást kell érteni, amely a szervezet belső környezete
állandóságának megváltoztatására törekszik és annak állandóságát átmenetileg
meg is szünteti, vagyis a megterhelés a
szervezetet érő hatásokra bekövetkező belső környezeti változások összessége.
A munkahelyi
megterhelés egyrészt a munkavégzésből
származik, másrészt a munkakörnyezeti kóroki
tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai),
harmadrészt a balesetveszélyből ered.
A
megterhelések hatása a szervezet igénybevételét eredményezi. Az igénybevétel a megterhelések okozta belső környezeti
változások kompenzációja, vagyis az eredeti helyzet visszaállítása (3.
ábra).
3. ábra
A 24 órás,
illetőleg a munkahelyi megterhelés és igénybevétel értelmezése.
SM: teljes munkahelyi megterhelés = M+K+B. S24 órás
megterhelés = SM+életmódból, lakóhelyi
tevékenységből eredő megterhelés. M: munkavégzésből eredő megterhelések; K:
munkakörnyezeti kóroki tényezők okozta megterhelések; B: balesetveszély okozta
megterhelés; E: ember (munkavállaló); I: igénybevétel
[Forrás: Munkaegészségtan (szerk. Dr.
Ungváry Gy.) Medicina. Budapest. 2004]
A korszerű szemlélet annak figyelembe
vételével jelenti, hogy ugyanaz a
megterhelés egyénenként különböző igénybevételt jelent.
A
munkavállalók ugyanis nem egyformák. Életkoruk, nemük, genetikai kódoltságuk,
antropometriai mutatóik, egészségi állapotuk, de a munkával kapcsolatos korábbi
tapasztalataik szerint is különböznek egymástól.
A munkahelyi
egészség legfontosabb előfeltétele, hogy a munkahelyi megterhelés okozta
igénybevétel az optimálistól tartósan ne térjen el.
A
terhelhetőséget tehát minden egyes személyre külön kell megállapítani a munkaalkalmasság
megítélésénél, ezért ez a foglalkozás-egészségügyi orvos egyik legfontosabb
feladata.
A súlyhatár
meghatározása azért korszerűtlen, mert ha túl magas, akkor lehetnek olyanok,
akik számára már túlzott igénybevételt jelent (ezáltal egészségkárosodáshoz
vezethet); ha túl alacsony, akkor az igénybevétel is indokolatlanul alacsony
(keresetcsökkenést eredményezhet).
A jelenlegi
szabályozást az ILO 127.sz Egyezménye tartalmazza, amely az egy munkavállaló
által hordozható legnagyobb megengedett teherről rendelkezik (az Egyezmény
1970-ben lépett hatályba, Magyarország 1994-ben ratifikálta). Ennek 3. cikkelye
szerint:
„Egyetlen munkavállalótól sem követelhető meg, illetve nem
engedélyezhető számára olyan rakomány kézi szállítása, amely súlyánál fogva feltehetően
veszélyezteti egészségét és biztonságát.”
Ez a
szabályozás – a korábbi felfogástól eltérően – nem tesz különbséget férfiak és
nők között a legnagyobb megengedett teher nagyságát illetően. Ez nem jelenti azt,
hogy az alkati különbségeket, helyesen értelmezve, ne kellene figyelembe venni.
Jelentős
különbségnek kell tekinteni a nők csontszerkezetének gracilisebb felépítését,
kötőszövetük lazább és rugalmasabb szerkezetét, valamint a kismedencében található,
illetve annak kimenetét záró képletek sérülékenységét.
Ugyanakkor a
korábban jelentősnek tartott különbségek mérséklődnek megfelelő viszonyítás
esetén (pl. a felnőtt nők és férfiak magassága közti különbség nem lesz
szignifikáns, ha egységes populációnak tekintjük őket).
Az izomerő
szempontjából a nők kétségtelen hátrányban vannak a férfiakkal szemben, a
maximális erőkifejtést igénylő tevékenységnél (azonban erre a jelenlegi gyakorlatban
már nincs igény), ugyanakkor az alsóvégtag tartós megterhelésénél nincs
lényeges teljesítmény különbség a két nem között.
Mindezekből
következik, hogy a nők kézi tehermozgatásra való alkalmasságát a
foglalkozás-egészségügyi orvosnak körültekintően kell elbírálni, figyelembe
véve az alkati sajátosságokat, de elkerülve a negatív diszkriminációt.
Ezt a
felfogást követi a munkaköri, a szakmai, illetve a személyi higiénés
alkalmasság orvosi alkalmassági vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998
(VI. 24.) NM r.
A rendelet
8. sz. melléklete sorolja fel a sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan
károsító, tiltást igénylő megterhelések fajtáit.
Ezek között
szerepel az „Anyagmozgatási munka”, amely terhes nők,nem régen szült nők és
szoptató anyák, valamint a nyugdíjkorhatáron túl dolgozó nők számára tiltott; a
fiatalkorúak és a munkaképes korú nők, valamint a nyugdíjkorhatáron túl dolgozó
férfiak esetében mérlegelésre ad lehetőséget. A foglalkozás‑egészségügyi
orvos számára lehetséges
„esetenkénti döntés a munkaalkalmassági vizsgálat és a
munkakörre kiterjedő ergonómiai vizsgálat, a megterhelés-igénybevétel elemzése
alapján alapszolgáltatás keretében.”
A
következőkben a munkáltatók, a munkavállalók feladatainak bemutatására kerül
sor, amelyek végrehajtása a hátsérülések kockázatát csökkenti.
A munkáltatók feladatai
1. A munkáltatók az építőipar különböző
munkahelyein kötelesek ”minőségileg, szükség esetén mennyiségileg értékelni a
munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat”
A kockázatértékelés
elvégzésébe a munkáltató köteles a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot
bevonni. A kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket első alkalommal a
munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően
indokolt esetben köteles elvégezni. A
kockázatértékelést évenként felül kell
vizsgálnia. Indokolt esetnek tekinthető a kockázatok lényeges megváltozása,
illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz bevezetése és
alkalmazása.
Soron kívül kell elvégezni illetve
felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával
munkabaleset, fokozott expozíció illetve foglalkozási megbetegedés hozható
összefüggésbe.
Az egyes munkahelyek, munkafolyamatok kockázatértékelésénél
ki kell térni a kézi tehermozgatás által előidézett kockázatokra és a megelőző
intézkedésekre.
2. Ha az egészségkárosodás kockázatával
járó kézi tehermozgatás nem szüntethető meg (ennek az építőiparban igen kevés a
lehetősége), akkor a munkáltatónak kockázatot
a lehető legkisebbre kell csökkenteni.
A munkáltató intézkedéseihez a jogszabály 1. sz. melléklete
nyújt segítséget, amely felsorolja a hát-, derék- és deréktáji sérülések
kockázatát megnövelő általános tényezőket, négy csoportba foglalva
-
a
mozgatandó teher jellemzőiből származó,
-
a
szükséges fizikai erőkifejtés mértékére, körülményeire vonatkozó,
-
a
munkakörnyezetből adódó,
-
a
tevékenységből származó
tényezők.
A teher jellemzőiből származó kockázatnövelő tényezők
-
a teher túl nehéz, vagy túl nagy
A teher súlyának
jelentőségéről a megterhelés-igénybevétel értelmezése adott az előbbiekben
választ.
Nagyobb súly mozgatását megelőzően el kell dönteni, hogy az
adott teher kézzel, egy személy által mozgatható-e, vagy más személy, illetve
segédeszköz igénybevétele szükséges. A kockázat ugyanis horgok, kampók, görgők
stb. alkalmazásával csökkenthető.
A teher mérete
jelentős kockázatnövelő tényező. Túl méretes teher esetén ugyanis a terhet nem
lehet úgy megfogni, hogy a kezek közvetlenül a test előtt, a két váll között
helyezkedhessenek el, a mellkas és a comb közötti magasságban.
Minél távolabb vannak a karok a törzstől, illetve a kezek a
törzs előtt, a vállak, a mellkas és a hát izmainak annál nagyobb erőt kell
kifejteniük.
Előfordulhat, hogy a teher mérete azért növeli a kockázatot,
mert nem lehet hozzáférni, ezért egyenes gerinccel nem lehet emelni.
Növeli a kockázatot a teher láb alatti és fej feletti
mozgatása. A láb szintje alatti mozgatásnál segédeszközök használata szükséges.
A fej feletti mozgatásnál balesetveszélyt jelent, hogy a dolgozó nem látja a
teher felső részét. Fontos, hogy aki polcról emel le, ismerje a teher súlyát.
Nagyméretű, könnyebb terhek (lemezek, táblák) szabadtéri
szállításánál figyelembe kell venni a szél kedvezőtlen hatását is.
-
a teher nem áll kézre, nehéz
megfogni,
Ennek oka lehet a teher mérete, de előfordulhat olyankor is,
ha a teher nem eléggé merev, emiatt
alakját változtatja. Ezért nehéz megragadni, tartani (különösen zsákolt anyagok
mozgatásnál fordul elő).
A teher felszínének
simasága szintén növeli a kockázatot. A durva felületű csomagolóanyagok jobb
fogást biztosítanak, mint a széles körben elterjedt műanyagok.
-
a teher instabil vagy tartalma
elmozdulhat,
Az instabil teherre jó példa a folyadékok, egyéb lazán
töltött vagy megerősítetlen elemeket tartalmazó csomag.
Egyes esetekben a teher súlypontjának változása
megnehezítheti az egyensúlyban tartást.
-
a teher oly módon helyezkedik el,
hogy annak mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésre,
vagy a törzs hajlításával lehet tartani, illetve mozgatni,
Leginkább akkor fordul elő, ha a teher tartása, mozgatása
csak hajlott gerinccel, vagy annak elfordításával lehetséges.
-
a teher körvonalai (felszíne) vagy
halmazállapota (állaga) miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza
ütközés esetén,
Az építőiparban elsősorban hegyes, éles szélű, törékeny
terhek kézi mozgatásakor fordul elő.
A fizikai erőkifejtéssel összefüggő kockázatnövelő tényezők
A jogszabály e tényezők között az alábbiakat szerepelteti
-
a
fizikai erőkifejtés túl megerőltető,
-
csak
a törzs elcsavarásával kivitelezhető,
-
a
teher hirtelen elmozdulhat,
-
a
test labilis helyzetében következik be,
-
ha
nem kerülhető el, hogy előrehajolt helyzetben történjék az emelés.
A felsorolásból látható, hogy az erőkifejtéssel kapcsolatos
kockázatnövelő tényezők többsége összefüggésben van a teher jellemzőivel.
Közülük az építőipar szempontjából lényeges kiemelni, a
stabil testhelyzet fontosságát a baleseti kockázat elkerülése végett. Ennek a
feltételeit gyakran nehéz megteremteni az építkezések előre haladtával naponta
többször bekövetkező munkahelyi átrendeződések miatt.
A munkakörnyezetből származó befolyásoló tényezők
Az építőipari tevékenység jelentős része a szabadban zajlik, változó időjárási körülmények között. A kedvezőtlen
viszonyok (szél, eső, fagy) a tehermozgatást megnehezítik és jelentősen megnő a
baleseti kockázat.
A tevékenység sajátosságaiból eredő kockázatnövekedés
Az építőipari munkálatok egyik sajátossága, hogy a
munkahelyek gyors változása miatt a mindenkori állapot átmenetinek,
ideiglenesnek tekinthető. Ez a helyzet hajlamosít arra, hogy ne tegyenek eleget
az esetenként időigényes munkabiztonsági
követelményeknek.
A másik sajátosságnak a magasban
végzett munka tekinthető. Az építőipari halálos balesetek egy részét a
magasból történő lezuhanás okozza, de maradandó károsodást okozó súlyos
gerincsérülések is előfordulnak.
Összefoglalva:
Az egészségkárosodások kockázatát növelő tényezők
ismeretében a munkáltató hatékony intézkedéseket tehet azok csökkentése
érdekében.
Alapelvnek kell tekinteni az egyenes háttal történő teheremelés biztosítását (4. ábra)
4. ábra
Helyes teheremelési
módszer
A: állj a
teher mellé kissé szétterpesztett lábakkal; helyezkedj kiegyensúlyozott guggoló
helyzetbe; egyenesítsd ki a hátadat, feszítsd meg a hát‑ és hasizmokat;
B: emeld fel a terhet a lábak kiegyenesítésével; C: egyenesítsd fel a
felsőtested
(Munkaegészségügyi és Munkavédelmi
Enciklopédiából OMIKK Bp. 1989)
Néhány általánosságban alkalmazható intézkedés az
építőiparban
-
kellő
számú személy biztosítása a feladat elvégzéséhez,
-
segédeszközök
biztosítása a kézi tehermozgatásához,
-
elégséges
hely kialakítása a teher emeléséhez és mozgatásához,
-
biztos
alapzat kialakítása mind az emeléshez, mind a szállításhoz,
-
a
szükséges biztonsági előírások maradéktalan betartása, az egyéni segédeszközök
használata.
3. A hát-, derék- és deréktáji sérülések
kockázatát egyéni tényezők is
növelhetik. Ezek (a jogszabály 2. sz. melléklete szerint)
-
a
munkáltató fizikailag (a testi adottságai miatt) alkalmatlan az adott
tevékenység elvégzésére,
-
olyan
gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent,
-
a
munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, vagy más személyes tárgyat visel,
-
a
munkavállaló nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel és gyakorlattal.
A felsorolt tényezők a foglalkozás‑egészségügy
kompetenciájába is tartoznak, ezért a munkáltató (a Munkavédelmi Törvény 58. §
szerint) köteles az általuk okozott
kockázatok megelőzéséhez illetve csökkentéséhez a foglalkozás‑egészségügyi szolgálatot igénybe venni. A
munkáltató és a foglalkozás‑egészségügyi szolgálat közös feladatait a
munkaköri alkalmasságról szóló 33/1998 (VI.24.) NM rendelet tartalmazza.
A rendelet 15. § szerint a munkáltatónak írásban kell
meghatároznia a munkaköri alkalmassági
vizsgálatok rendjét és a szabályozás kidolgozásához a foglalkozás‑egészségügyi
orvos véleményét ki kell kérni.
Az előzetes munkaköri
alkalmassági vizsgálat alkalmával, amely munkába lépés előtt minden
munkavállaló számára kötelező, a foglalkozás‑egészségügyi orvos – a
munkakörülmények ismeretében – dönt a vizsgált személy alkalmasságáról.
Amennyiben a munkakörből, illetve a tevékenységből eredő megterhelés nem jelent
a vizsgált személy számára az optimálistól tartósan eltérő igénybevételt a
foglalkozás‑egészségügyi orvos alkalmasnak véleményezi.
Írásban kell meghatározni azokat a csoportokat, amelyek
dolgozói időszakos munkaköri
alkalmassági vizsgálatra kötelezettek, megszabva a vizsgálatok gyakoriságát is.
A jogszabály 4. sz. melléklete tartalmazza azokat a
munkaköröket és tevékenységeket, amelyek fokozottan balesetveszélyesek.
E szerint időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatra
kötelezettek a magasban dolgozók, valamint azok, akiknél a föld színén történő
tehermozgatás egyéb okból (szállított anyag jellege, kedvezőtlen munkahelyi
feltételek, időjárási viszonyok, stb.) jár fokozott kockázattal.
A jogszabály részletesen meghatározza a soron kívüli alkalmassági vizsgálati kötelezettséget (pl. 30 napon
túli keresőképtelenség után, 6 hónapos egyéb távollétet követően, stb.), de
kiemelendő, hogy a munkáltatónak soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kell
kezdeményeznie akkor is, ha a munkavállalónál eszméletvesztéssel járó vagy
ismétlődő munkabaleset következett be.
Összefoglalva megállapítható, hogy a munkáltató és
a foglalkozás‑egészségügyi orvos együttműködése nélkül a gerincsérülések
kockázata a kézi tehermozgatásnál sem csökkenthető.
4. A munkavállalók oktatása,
tájékoztatása, konzultáció biztosítása számukra olyan munkáltatói feladat,
amelyet a Munkavédelmi Törvény is előír.
A jogszabály szerint a munkáltatónak általános tájékoztatást kell tartania a munkavállalók részére, az oktatást munkába álláskor és a
munkakörülmények jelentős megváltozásakor, a konzultációkat elsősorban a munkavégzést érintő intézkedések
bevezetése előtt.
A hátsérülések kockázatának megelőzése szempontjából
legfontosabb az oktatás, melynek
célja, hogy a munkavállalók megismerjék a kézi tehermozgatás legfontosabb
szabályait, a helyi sajátosságokat, a munkavédelmi előírásokat.
A kérdés fontossága miatt az Egészségügyi Világszervezet is
foglalkozott a gerinckárosodások megelőzésével a munkahelyeken.
Az EVSz Európai Hivatala az Európai Foglakozás-egészségügyi
Sorozatban adta közre a legfontosabb szabályokat.
1. sz. fő szabály
„Ha úgy gondolod, hogy nem vagy képes
a teher mozgatására, kérj segítséget !”
„Mindig neked kell a terhet mozgatni,
nem fordítva!”
1.
Mérd
fel a feladatot.
2.
Testhelyzeted
legyen kiegyensúlyozott.
3.
Kerüld
az előrehajlást.
4.
Ne
csavard el a törzsedet.
5.
Mozgásod
legyen sima és folyamatos.
6.
Mindig
lásd, hogy hova lépsz.
7.
Használj
kézi segédeszközt, ahol lehet.
8.
Jobb
húzni vagy tolni a terhet, mint vinni azt.
9.
Használd
az egyéni védőeszközt, ahol szükséges.
10.
Szorítsd
a terhet szorosan a testhez.
-
emelés
és rakodás során a fogás végig biztos legyen, ez a teher leejtését is
meggátolja,
-
emeléskor
a terhet átlósan ellentétes végén célszerű megfogni úgy, hogy a sarka a lábak
között legyen,
-
rakodásnál
elegendő tér szükséges a szabad mozgáshoz és elegendő hely a biztos álláshoz,
-
a
rakodó térdét behajlítva emel anélkül, hogy a hátát begörbítené és a terhet
olyan közel tartja magához, ahogyan csak tudja,
-
szállítás
közben sem görbülhet a hát,
-
szállítás
közben a teher súlypontja olyan közel legyen a törzs függőleges tengelyéhez,
amennyire csak lehet,
-
szállításkor
a munka megkívánta segédeszközöket alkalmazni kell,
-
csoportos
anyagmozgatáskor egy fő koordinálja a csoport közös erőkifejtését,
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség
által közreadott Munkavédelmi Sorozat „Munkavédelem a kézi anyagmozgatásban” c.
füzetében összeállított javaslatok:
-
a
teher felemelése előtt vizsgáljuk meg a szállítás útvonalát, biztonságos‑e
a talaj,
-
az
úton fekvő szétszórt, a közlekedést veszélyeztető tárgyakat távolítsuk el,
-
emeljük
fel (a terhet) a megismertek szerint,
-
minél
közelebb legyen testünkhöz a megemelt tárgy,
-
szimmetrikus
teherelosztást biztosítsunk,
-
a
terhet a testünkkel (mell, comb) támasszuk alá,
-
lehetőleg
a vállon illetve a háton helyezzük el,
-
hosszabb
távon tegyük le és pihenjünk.
Az oktatás történhet szóban, írásban, filmvetítés
segítségével, illetve ezek kombinációjával.
A munkavállalók feladatai
A
munkavállalók legfontosabb, a munkavédelemmel kapcsolatos feladatai, illetve
kötelességei:
-
a
munkavégzésre alkalmas állapotban megjelenni a munkahelyén,
-
a
munkavédelemre vonatkozó szabályokat, utasításokat betartani a munkavédelemi
oktatásnak megfelelően,
-
munkáját
úgy végezni, hogy sem saját, sem mások testi épségét ne veszélyeztesse,
-
a
munkaeszközöket a rendeltetésének megfelelően használni,
-
az
egyéni védőeszközt az előírásoknak megfelelően használni,
-
a
munkavégzéshez megfelelő ruházatot és lábbelit viselni,
-
az
előírt munkaköri alkalmassági vizsgálatokon részt venni.
E
tájékoztatóban tárgyalt feladatok végrehajtása és ennek rendszeres ellenőrzése
nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az építőiparban is csökkenjen a
hátsérülések kockázata és ennek következtében az egészségkárosodások száma és
súlyossága.
Irodalomjegyzék
2. Dr. Ungváry Gy: Nemek közti
különbségek:
Munkaegészségtan, Medicina, Budapest 2004
3. „Making the right moves” European
Occupational Health Series No 11.
4. Százados I.: A munkaélettani
kutatások eredményei és alkalmazási területei:
Ergonómiai Tanulmányok, KGM ISZSZI, 1971.